mote

Eddig olyan lelkes voltam a jogsi megszerzését illetően, de ma nagyon kiábrándultam az egészből. Ahelyett, hogy az egész gyakorlati autóvezetés oktatást letudhattam volna 2 hónap alatt kb heti 2-3 alkalmakkal, már fél éve csinálom 1-2 hét vagy hónap kihagyásokkal heti 1x. Mert az oktatóm nem ér rá. És eddig elnéztem és nem nagyon gondoltam ebbe bele, aztán felhívták a figyelmemet arra, hogy nem biztos h ez annyira véletlen. Olvastam pár negatív véleményt bizonyos iskolák átejtéseiről és lehúzásairól így már képben vagyok nagyjából mi folyik itt valójában.

A bajom az, hogy mivel elég ritkán vezetek, az a minimális alkalmanként kialakuló biztonságérzetem a kocsi felett eltűnik. Ilyenkor nehéz visszarázódnom, kb újra apróbb tanulási folyamat veszi kezdetét minden tanórán. A másik nagy baj, hogy meló után folyton sötétben vagyok kénytelen vezetni. Hétvégékre nem sok alkalom maradt. :S Ami azért rossz, mert nem látom  mi van előttem és ha azt mondja az oktató hogy akkor a következő lehetőségnek jobbra, és időben kezdjek el fékezni akkor feladta a leckét. Mivel nem ismerem a környéket nem látom hol a következő lehetőség, így esélyem sincs időben normálisan rákészülni a kanyarodásra. (hacsak nem jelzi tábla a kereszteződést vagy lámpa). A parkolást nemrég kezdtük el gyakorolni. mert ugyan régebben ebből állt a rutin gyakorlat hogy agyba-főbe parkolgattak merőlegesen, párhuzamosan, orral előre stb. Neeeeeeeeeeeem! Én a vezetői órák 4/5 részénél kezdtem el tanulni. Addig konkrét parkolást nem csináltunk. De számon van ám kérve. Sőt, ahogy közeledik a vizsgám időpontja, oktatóm egyre feszültebb hogy ezt meg azt miért nem tudom. Hát talán azért mert kevésszer gyakoroltuk. Olyan ideges vagyok, mivel a 2 héttel ezelőtti legutóbbi órámnál félig betegen, meló után parkolást gyakorolván, majd félelmet keltve bennem kattogni kezdett az agyam h mi lesz velem. Ennek köszönhetően nem túlzottan figyeltem arra amit csinálok. Elkövettem néhány olyan hibát amit soha nem csináltam még. Oktatóm bezzeg nem győzött csodálkozni és mélyen csalódott bennem, mivel eddig mindig meg voltam dicsérve. A legutóbbi eset rátette a bélyegét a mai órámra is hála az égnek. Szal ha bár nem vétettem oltári nagy hibákat de sorra bénáztam a fél tanórát. És kaptam a megjegyzéseket hogy de ezt tudnom kéne már. Hát tudom h ezt így meg úgy keelll. Hóóógyne tudnám, hiszem vagy elmondta vagy nem, a gyakorlás meg rutin az kimaradt. Pót órára nem tudok már jönni, mert nincs ideje, úgyhogy 1 órám van már csak vizsgáig! Király! Bukom, annyi szent! 

Év első napja yeaaaah!

Már majdnem teljesen elfelejtettem hogy mi e felhasználónevem meg a linkem a blogomhoz. 
Ahogy az lenne szokott, minden oké és valahogy mégsem.
Hol is kezdjem. Nézzük az eddig írtakkal kapcsolatban mi változott. Nos, az említett amcsi sráccal már nem olyan heves a levelezésünk mint ahogy az az elején ment és mivel előjött a kisebbségi komplexusom így hagytam is h ő erőltesse inkább meg magát h írjon ha egyáltalán még akar. Azok után hogy megegyeztünk abban, hogy köztünk nem lesz semmi sem,( illetve hát ÉN voltam, aki megmondta hogy ennek esélye sincsen) valahogy nem jelentkezik túl sűrűn. De tegnap, szilveszter lévén valahogy olyan ellágyulós szívvel kezdtem neki az éjszakának és elég sok emberkének írtam, kivétel B-nek. Mert neki azért csak nem kéne....nem szoktam meg minek is.

És ha már B. Furcsa megállapítást tettem a hetekben G barátomnak, ugyanis rájöttem, hogy azt hiszem kezdem végérvényesen túltenni magam a srácon. Igaz, hogy még rengetegszer látok hozzá hasonló embert az utcán, de B a képei alapján nem egy hú de vonzó pasi már számomra és ennek nagyon örülök, hogy eljutottam idáig. Bizonyára sokat számít az, hogy semmilyen formában nem kommunikálok vele, de az is, hogy a párommal elég jól megvagyunk. És annyira de annyira élnék már vele külön....jelenleg ez a nagy álmom. Bízom benne, hogy tényleg már csak 1-2 év és teljesül. :)

Na és akkor térjünk rá a rosszra. Aggaszt anyukám állapota, ami az elmúlt 1 évben rohamosan romlott. Nem akarok kitérni rá, hogy milyen formában romlott de nem győzök fegyelmet és türelmet tanulni mellette. Vagyis inkább fogalmazzunk úgy, hogy nem megy. De ő sem képes tenni érte, hogy jobban legyen. Ami egyszerűen röhej!!!!!! És ideges vagyok és feszült vagyok és előjöttek a régi félelmeim és problémáim és megint kezdek visszaszorulni a kis nyitott szabad magabiztosabb életből. Ez az én agy fájdalmam... Egyre több gyerekkori emlék hasít belém és ezáltal totálisan megváltoznak alapvető emlékeim és érzéseim a gyerekkorommal kapcsolatosan. Nem hiába tartok én ott, ahol...

Hu, szokásos szöveggel kezdem. Hú de rég nem írtam. :D Pedig nem mondhatni hogy unalmas az életem, csak valahogy nem jut eszembe írni már és valahogy nem érzem még magaménak ezt a fajta blogot. Régihez már hozzászoktam. :P

Szóval az én drága párommal jól megvagyunk, habár 2 hete majdnem megállt bennem az ütő pár pillanatra, és azt hittem az egész kapcsolatunk egy nagy hazugság...aztán kiderült hogy erről szó sincs. Nem holmi hirtelen jött agylágyulásomnak tudható be az eset csak történt valami ami nagyon kiakasztott, de mint írtam, kiderült az igazság és egyben az, hogy félreértettem néhány dolgot. Szóval nagyon happy minden, persze ez még nem jelenti azt hogy ha netalátán kitalálnám, hogy most akkor taljunk B-vel (mert hát mi történhetne) akkor maradna ez a hippis boldogság feeling tovább... Uhh bele se akarok gondolni mi volt múltkor amikor találkoztunk. Én hülye! Nem tudom mikor fogok tudni olyan életet élni amiben B-t ki tudom zárni a gondolataimból. Nehéz.... Néha rámjön hullámokban egy fajta B roham, és akkor utazás közben jó pár ember rá hasonlít, meg olyan szívmelengető érzés fog el és elfog a vigyorgás és eszembe jut hogy úúúúúúgy szereteeeeem. Normális ez?  :D

Meló van, ugyanazon a helyen még, lassan rekordot döntök egyben 1 helyen eltöltött munkaviszonyt illetően. :P Nem mintha ennyire válogatós lennék vagy kiállhatatlan, csupán az élet így hozta. Kollégáimmal is nagyon barátságos viszont alakítottam ki. Néha a főnöknek van agymenése de kibírható. :) Főleg ha emelné is a fizut, amit már jó ideje ígér... khm.

Aztán történt egy nagyobb esemény is. Pár hete M bnőmékhez érkezett amerikából egy afroamerikai srác és hívott engem is hogy amíg Bp-en lesz jöjjek én is át hozzájuk. Gyakorlom a nyelvet is meg kikapcsolódok kicsit. Annak ellenére h bnőmön kívül senkit nem ismertem az összeállt bandából egész jól sikerült elegyülni. Sőt, a sráccal is sikerült rengeteget dumálnom. Ugyanis annyira nyitott, közvetlen barátságos hapi, hogy megnyílik az ember felé rövid idő alatt. Pedig köztudott h én nem vagyok egy nyitott könyv, kell némi idő ahhoz h elmondjak dolgokat magamról. Hát neki sikerült csodát tennie. :) Annyira lelkes és annyira csodál és értékel mindent és mindenkit hogy számomra felfoghatatlan, honnan ez a sok pozitív hozzáállás. Nagyon csodálom őt és egyben félek is tőle kicsit ugyanis nagyon durva emberismerő. 2x találkoztunk összesen de olyan tulajdonságaimat mondta el, amit azok sem tudnak akik több éve ismernek.Úgyhogy a hétvégén valahogy úgy éreztem h kinyíltam és előtört belőlem a kalandvágyó, emberekben bízó, felhőtlenül boldog énem és ez magabiztosságot is adott. Egy időre. Azóta is tartom a kapcsolatot a sráccal. Habár ő elmondása szerint szeretne többet is tőlem, nem csak barát lenni... nagyon ari volt amikor ezt előadta.Én meg pislogtam rá nagy szemekkel és nem tudtam semmit viszonzólag mondani neki...:S Hát sajnos ez van... Minden esetre ő tiszteletben tartja azt, hogy nekem van párom és nem fog flörtölni velem ha engem ez zavar. Ugyanakkor főzni szeretne nekem majd 1x meg elvinni kajcsizni. :P Dehát ez még nagyon a jövő zenéje. :D Mire kijutok külföldre.....

Aztán mindezek ellenére hogy én ennyire megnyíltam és közvetlenebb lett a kapcsolatom másokkal is. Nem félek velük beszélni sem elmondani a véleményem. Szóval ezek ellenére valahogy sok nekem ez. És furcsa módon valahogy kezd teher lenni ez a sok beszélgetés meg a sok mosolygás és kedvesség. Valahogy már unom, és fáraszt hogy ilyen vagyok. :D Nap végére totál kiégek a candy girl szereptől és mogorván utazni van kedvem meg ordítozni épp vagy elvonulni a kis szobámba és a csendet hallgatni.

ÉÉÉÉs aludnom is kéne. lépek.

Kur*vára elegem van mindenből. 
Elegem van abból, hogy nekem kell játszanom mindenhol a sérthetetlen kemény nőt, aki mindent megalázást, hibát lenyel. Elegem van a tehetetlen emberekből, elegem van a barátokból, elegem van a családból.
UUtálom hogy nem lehet megbeszélni egy rohadt találkozót normálisan a két bnőmmel 3-masban mert az egyiknek vagy titokzatos elalvási kényszere van, vagy mély depresszióba zuhan, vagy lusta a másik meg vagy dolgozik vagy együtt kell lennie a pasijával (akivel együtt él amúgyis,) és velekell programokat csinálnia. De ha mégis nagy kegyesen ráér mindkettő akkor egyik se érkezik időben, én meg mint a hülye pontosan ott vagyok és ácsorgok, amíg az egyik jobb esetben fél órát késik a másik meg rosszabb estben még el is alszik és arra sem képes h a kibaszott telefonján szóljon vagy bármi. Várhatok rá.... És ezek után bocsánatot se kér. Hát ez van.... AZ! Legszívesebben pofongvágnám már annyira idegesít.
Hiába beszéljük meg, hogy hétvégén találkozzunk, ugyanis kivételesen itthon vagyok. Arra hivatkozva hogy hát 1 napig nem beszéltünk róla más tervet kell csinálni...mit? A pasijával bringázni menni. Mert igen, az sokkal fontosabb, amikor 2 éve együtt él vele és minden egyes kibaszott pillanatban vele lehet, hogy igen most bringázni  menjenek, mint hogy talákozzon a barátnőjével, aki itthon van.
Megbeszéljük hogy megyünk Balatonra 3man. Persze azt is ki szervezi? ÉN. Mert én vagyok az a kibaszott idióta aki rá van kattanva arra hogy minden szépen rendjében, idejében le legyen szervezve. Mert a másik, ha rászólok keres szállást, a harmadik meg leszarja. Mert neki mindent mindig a szájába kell rágni. Akármit találok ki  h kimásszon az önsanyargató letargiájából, és még örülne is neki. Akkoris elé kell rakni mindent, meg kell keresnem mindent és elé tenni mint egy szolga...h ő nagy kegyesen elfogadja. Utálom h soha nem képes tenni semmit se magától, h neki job legyen. Egy szalmaszálat nem képes keresztbe tenni. Csak a 20 évvel idősebb lehetetlen pasijával képzeli a jövőt el, aminem fog bekövetkezni több okból is kifolyólag. Neki csak ő kell, ha meg vmit merek mondani vele kapcsban már fúj és nem áll velem szóba. Éjjen. Hát ilyenek a közeli barátok. Innentől nem kellenek. Nem fogok semmit se csinálni, nem keresem, nem érdekel egyik se. Elegem van mááááááááááááááááááááááááááááááááááár.

Megint olyan kapd be a ...... kedvem van.
Mostanában ritkán látom a páromat is mert összeegyeztethetetlen programjaink vannak de a rosszabb, hogy most kicsit alábbhagyott a lelkesedés részéről ami a nagy nem találkozások előtt kezdetét vette. És ez nem esik túl jól :(
Arról nem is beszélve hogy már vagy 1 hónapja küzdök ezzel a rohadt hasmenéses-hányós akármicsodával. Hála az égnek a hányás mindig elkerül, de h nem tud ezelmúlni már véglegesen azt nem tudom megérteni. Néha azt hiszem h már jobban vagyok erre nem. Levert vagyok, feszült vagyok, gyenge vagyok miután eszem, a szívem majd kiugrik a helyéről. Utálom már nagyon!!!
Hétvégén voltam kinn R-méknál és végre jóóól éreztem magam feszabadult voltam. Ezért kalandozós kedvemben is voltam összefutottam volna néhány sráccal akit régebben láttam de a sors közbeszólt. Így nem jött össze a projekt. KI tudja mikor fog.. :S
M bnőm meg szakított a pasijával tegnap. Aminek szemét vagyok de örülök. Nagyon sajnálom őt amiatt hogy vége tényleg, és átérzem az érzéseit és iszonyatosan büszke vagyok rá hogy volt ereje megtenni. Tényleg le a kalappal. Másrészt a srác nem volt túl szimpi nekem. Folyton sodorta M-t ide-oda amit ő akart ráeröltette mindig. És fejébevette hogy ő ki akar menni M-mel most 2-3 évre Japánba. Én meg agyfaszt kaptam az ötlettől. Ami méginkább sokkolt az az volt hogy szakítóközeli állapotban voltak már egy ideje de még így se tettek le az ötletről. Mi meg bnők sehogy se tudtuk lebeszélni. Szóval sajnálom őt nagyon, de valahol örülök h nem ezzel a sráccal éli le az életét és nem sodródik általa.
Szal én itthon vagyok most és vígasztalnám őt neten, mert ezt beszéltük meg azután, h a délutáni talit végülis Ő mondta le végleg. Ennek ellenére nincs fent és másik bnőm C sincs ami azt jelenti h ők meg találkoztak. Ami miatt kissé pipa vagyok. C-re amúgyis mert olyan egy önző stílusa van, de ugyanakkor meg olyan sértődékeny is. Neki is a pasi ügyei....ami most van az olyan lehetetlen helyzet ami sosem lesz jobb pedig ő abban reménykedik. De változtatni nem akar. És persze siránkozik hogy ez neki milyen szar és irigykedve beszólogat néha nekünk akiknek van pasijuk. Ha meg én elkezdeném magyarázni hogy de értsd meg, gondold már át ilyen életet akarsz-e akkor meg jön a lebaszás és a több heti-hónapnyi nem beszélés h én mekkora egy szemét vagyok. Szal most besokalltam!!!! Mindenki bekaphatja! Azt ami nincs!

Múlt héten betegszabin voltam. Nem túlzottan örültem a dolognak abból a szempontból, h még alig kezdődött el az év már másodjára kell hiányoznom a melóból.... Abból a szempontból viszont örültem, h pihizhetek és ha jobban voltam, tudtam végre kreatívkodni is ami mindig feldob. :) Ma volt az első napom a munkahelyemen.... ami nem ment túl könnyen. Vhogy nem éreztem még úgy hogy közösségbe akarnék menni. Próbáltam volna magam minél inkább kivonni a forgalomból, hogy minél kevesebbet kelljen kommunikálnom az emberekkel de ez nálunk elég ritka eset sajnos. Legszívesebben egy kis elszigetelt dobozkába bújtam volna be, ahonnan szívesen dolgoztam is volna csak ne lásson/halljon senki és én se őket. Beszélni meg jópofizni meg méginkább ne kelljen.... Annnnyira jó lett volna. Persze amit adtak feladatot még jó h nagy része kreatív volt amihez nem volt se kedvem se ihletem épp, úgyhogy olyan lett amilyen.... És még el is néztem dolgokat.... Legszívesebben ilyen szörnyen rossz ételt evő nyelvnyújtogatós összehunyorított szemű bleee blee hangon kiadó smiley-t tennék be ide. Ez jellemezte a napomat némi hisztivel. Hazafelé is azt az utat választottam ami alatt minél kevesebb embert kell megtűrnöm magam mellett. Itthon se kellett más csak zsupsz be az ágyikóba betakarózni és nézegetni sorozatokat....remélem holnap előjön vmi szerethetőbb énem is nem csak ez a mások számára különcködően viselkedő kisebbségi komplexusos csendes elszigetelt lány hatás. 

Megvolt a nagy szemműtét. Minden rendben zajlott, nem éreztem semmi fájdalmat a műtét közben, bár azért kellemetlen volt ahogy kaiprgálják az ember szemét. Nyugtatót azt kaptam mert elkellett. Bár a párom ugyan ott volt velem, de kb mintha ott se lett volna..... Fura mostanában. A nagy fájdalomra műtét utáni második napon kellett volna számítanom de abszolút eliselhető volt az egész. Azóta kontrolon is voltam, mindent rendben találtak. így javulnom kéne már szépen lassan de a látásom még korán sem kielégítő.

Műtét után vagyok 5 nappal. És elég szar érzés kerített a hatalmába. Azon kívül h a látásomon még van mit csiszolni, illetve van még hova gyógyulnia, a remélt önbizalom és boldogság helyett leginkább a kétségbeesettség és a kisebbségi komplexus az ami hatalmába kerített. Vmiért úgy érzem h most minden ellenem van... Főnököm sem ír vissza arra, amit írtam neki hogy mikor tudok munkába menni. Mondjuk egy "ok" vagy "rendben" az jó lenne... És még mielőtt vki elkezdené: igen írtam neki, nem hívtam fel mert egyrészt én kártyás vagyok és sokba kerül, másrészt sosem tudni h épp külföldön van-e vagy sem. Harmadrészt meg ugyanolyan korú mint én, a modern technika világában él és eddig is így kommunikáltunk egymással az elmúlt fél év során. No meg arról ne is beszéljünk ha ha mérges is lenne rám, se értem miért, mert már októberben beszéltem vele az Ő beleegyezését kérve h ekkor legyen a műtétem. Szal egy szava sem lehet. 
Aztán a másik ami miatt kivagyok h M bnőm alig 1 éves kapcsolatával úgy gondolja hogy ha az ő párja Tokióba akar menni 3 évre akkor hát miért ne menjenek ki mindketten ott élni csak úgy hirtelen? Nagyon jó lesz. Látogatni nem fogom tudni mert kicsit költséges, az ott állandóan zajló természeti kataszrófákról nem is beszélve. Szal repdesek... a pasi se túl szimpi nekem de ez meg aztán végképp betett.
Ezen felül kiderült 1-2 füllentése páromnak....amit nem tudok mire vélni.....és akármennyire próbálok vele beszélni ezekről, meg hogy igazat mondjunk egymásnak mert ez lenne az alap, Ő mindig titkos utakon jár. Ami ha a teljesen igazságot tudnám lehet h nem is lenne vészes dolog, de ahogy utólag megtudom és háttérszotri sincs hozzá úgy elég gáz. 

Miért van az, hogy alig várom hogy egyedül lehessek mindenkitől? Mindig úgy menekülök, hogy ne kelljen a családdal lenni vagy a kollégákkal, vagy a barátokkal. Sőt, a páromtól is néha fellélegzem amikor végre egyedül lehetek tőle külön? Aztán amikor végre egyedül vagyok itthon és próbálnám magam lekötni mindenfélével akkor alig tele bele egy nap, és halálra unom magam. Asszem már igazán rámférne hogy külön éljek.....

Kikészültem ebbe a karácsonyi készülődésbe és még mindig van egy rakat melóm vele... Mindig annyi minden jópofát találok, hogy muszáj megcsinálnom egyszerűen. Főleg, hogy mostanában nagyon kevés időm van sütni-főzni. Idén bevállaltam 3 sütit, 2 fajta kézműves macerás gyerekmeglepit, plusz egy főzőcskét.

A sima ajándékokat viszonylag sikerült hamar lerendeznem de amit páromnak szántam azzal eddig csak a balszerrencse kísér. Rendeltem neki pólót netről, amire 6 munkanapot kellett várni. (itt megjegyezném azért hogy nem lenne gondom azzal, h karácsony miatt több napot kéne várnom arra, h megjöjjön a kívánt csomag, csak attól voltam pipa hogy a szolgáltatásban elvileg benne van, hogy értesítenek, h melyik nap jönnek. Ennek ellenére az utóbbi 4 napban "kézbesítés alatt" szöveg volt látható a nyomkövetésben.) Anyámat végig azzal stresszeltem h tesómmal feltváltva mindenképp legyenek otthon, hogy ha jön a futár akkor sikerüljön átvenni a csomagot mert én ugye dolgozom. Már nekem volt ciki 6 napig ezt kérni, kész röhej volt. És akkor még a futárszolgálat nyomkövetése be is kamuzta, h sikertelen kézbesítés is volt, ami méginkább szemétség, mert hívhattak volna mobilon ha ez megtörténik és átvehettük volna a csomagot. De vszeg ez tényleg kamu volt. Na, aztán megnézem a csomagot és olyan méret volt bennem hogy azt hittem elájulok. Hát vmi női L-es méretet küldtek aminek a mérete közelében sem volt annak amit az oldalon írtak, szal belhéztam is miatta. Arra hivatkoztak hogy hát egyszerre annyi megrendelésük lett, h kénytelenek voltak máshonnan beszerezni a pólót és hát így küldték ki. Aha..... jó. Ez tökjó, csak karácsonyra már nem lesz ajándék ha szépen ki lesz cserélve akkor se.... Akkor felpattantam, és elmásztam a legközelebbi pólónyomtatással foglalkozó standhoz, ahol a vitt képet rá is dolgozták az ott kapott pólóra. Hát a póló minőségétől nem vagyok elájulva.... de még vmi folt is volt rajta. Szóval ki kellett mosni. Ma gondoltam h jó akkor kivasalom, erre még 1 foltot láttam rajta, neki estem kiszedni és a vizes pólóra gondoltam rávasalok, h meggyorsítsam a száradási folyamatot, hát a vasaló hagyott is rajta csodaszép rozsdafoltot. wááááááááááááááááááááááá

Nem vagyok ideges áááááááá..

Holnapi dolgom, hogy becsomagoljam a gyerekek kézműves dolgait, amitől előre félek h megadják magukat a művelet közben.... Tesómék gasztro ajándékát is be kéne csomiznom amit muszáj lesz a spájzban művelnem, mert mindegyik hidegkedvelő dolog. És ezek után ki kell sütnöm két sütit. Király. Fadíszítést meg remélem hogy tesóm és a kölkök megcsinálják mert nekem pihenni sem árt néha...

Tegnap írtam már egy sort, de vmi véletlen folytán úgy eltűnt az egész hogy csak néztem, aztán inkább nem írtam újból. Mondjuk tegnap kicsit jobb hangulatban voltam... Ma már nem annyira.

B-s téma lecsengett már rég. Nem is ez foglalkoztat mostanában hanem a karácsonyi készülődés. Munkahelyemen rámbízta a főnök a díszítést, így ahhoz vettem pár kiegészítőt november végén. Most meg, hogy elkezdődött a december, nekiálltam lassan összeállítani a karácsonyi ajándékmenüt. Össszeírtam kinek mit hogyan, és nem csak a karácsonyit, hanem a család elmaradt név és szülinapjait nomeg ami még majd ezután lesz ebben az évben.... Hát vagy 30 soros lett a listám. Így szervezkedek folyton, 60 helyre kell mennem úgy, hogy mindegyik helyre csak akkor tudok menni ha éppen dolgozom, vagy utána max fél órával ahogy végzek.... Így kicsit nehéz az összekomlbinálás a napirendemmel. Arról nem is beszélve hogy a párommal elég ritkán tudunk találkozni mostanában, mert mindenki beszervez nekem mindenfélét. Pl-ul a fantasztikus hosszúzást is pont aznapra tervezik nekem amikor a párommal hétközben talunk.... És akkor már hétvégén se legyünk együtt, ha már úgyis ez egy ledolgózós rohadék 1 hétvége lesz...másnap is menjünk vendégségbe családostul. Hát nagyonjó.... Közbe haveromék is írnak hogy hát akkor kéne talni vagy kedd vagy csüt, de majd utolsó pillanatba szólnak és az se lehet h lesz vmi... Na kösz.... Ebből is ma nagy kavalkád volt, én meg ettől konkrétan idegbeteg vagyok. Hogy így is nehezen tudom a dolgaimat időben összerendezni, és logikusan felépíteni hogy minél kevesebb időt vegyen el az életemből, minél rövidebb úton közlekedjek és még otthon is legyen nyugtom.... erre meg hazaérek fél8-kor az ajándékkörutam után és akkor látom az üzenetet fb-on hogy hát ők elmentek a M-be. pffffffffffff Kimerítő....
Ami kevésbé foglalkoztat, bár kéne hogy foglalkoztasson az a január eleji szemműtétem. Hát igen... lesz... De annyira lazák az orvosok és annyira nem kerítenek neki feneket hogy már lassan én is kedzem ígg felfogni... 3 nap kritikus lehet de ezért MOST nem fogok izgulni és nem is izgulok. Majd akkor ráérek szenvedni. Mindenesetre remélhetőleg, az undorító ősrégi idők óta viselt, tárgyamtól (jó, nyilván nem ugyanazt hordtam alig 20 éve) megszabadulva, gondolataimban egy új világ fog elém tárulni. És vszínű olyían személyek fognak velem kontaktust teremteni akiknek eddig fel se tűntem... Majd ha lesz rá energiám ezt megdobom némi magamra adással is...gondolok én itt sminkre, meg a hajam megváltoztatására. (mert kicsit uncsibb már egy ideje a frizkó) Aztán lesz csodálkozás, párom meg remélhetőleg újra belémszeret mégjobban, mint annak előtte. :P
Furcsa mód annyira várom mindig az az időt amikor egyedül lehetek végre a saját gondolataimban bent a szombámban, csöndben, és nyugalomban....de amikor meg elérkezik ez a pillanat akár a mai napon is... és senki nincs akivel épp tudnék beszélni fb-on mégis unatkozásba török ki.... Bár vszeg csak azért mert már úgysincs arra sem idő h egy filmet megnézzek mert aludni kell nemsoká...