Miért van az, hogy alig várom hogy egyedül lehessek mindenkitől? Mindig úgy menekülök, hogy ne kelljen a családdal lenni vagy a kollégákkal, vagy a barátokkal. Sőt, a páromtól is néha fellélegzem amikor végre egyedül lehetek tőle külön? Aztán amikor végre egyedül vagyok itthon és próbálnám magam lekötni mindenfélével akkor alig tele bele egy nap, és halálra unom magam. Asszem már igazán rámférne hogy külön éljek.....
2013.12.26. 23:49 Dylan77
1 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mote.blog.hu/api/trackback/id/tr916346399
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
erendir 2013.12.27. 02:12:27
Valahogy én is így érzek mostanában... Fura, hogy amikor társaságban vagyok, meg jópofizni kéne a családdal meg a rokonokkal akkor nagyon menekülnék és egyedül lennék... De amikor meg végre egyedül vagyok, mégis kicsit magányosnak érzem magam. :D
Érdekes, nem tudom ez mitől lehet, bár lehet csak azért mert nem olyan a társaság amihez kedvem van. : )
