mote

HUhh gyorsan végigfutottam a blogot hogy miket írtam B-ről.. HÁááát nem igazán a jó oldalát hangoztattam.... Tisztára meg vagyok zakkanva, de annyira h mostananában már arról a jövőről ábrándozok amiben Ő szerepel párom helyett. Megint kezd túl sok lenni ez az agytorna,mert már kezd elegem lenni a saját gondolataimtól is annyira sok és annyira ismétlődő. Amúgy...írtam neki... De sztem nem fog válaszolni, nem mintha olyan levél lenne amire válaszolni kell. A gáz az, hogy amilyen "mázlis" vagyok (bár számításba vettem ezt a lehetőséget is) vszeg szabadságol és lehet kirándulgat éppen vhol máshol. Mert a fb-ját nem látogatta... Asszem itt az ideje hogy nagyon alaposan lefoglaljam magam és visszatérjek a normál kerékvágásba mert megint tudom mi lesz a vége, és abból kikecmeregni nem kevés idő.... 

Felbolygattam az életem mostanában...mert biztos olyan túlzottan tökéletes volt minden, h ez nekem sok volt .... Legalábbis vszeg. Keresem a bajt.... az az én bajom. Nomeg az, hogy hallgattam többek között egy szakértő ember véleményére és megtettem azt, amit nem tartottak jó ötletnek páran.... de azt gondoltam csakazért is, mert 1x élünk és igenis fiatalok vagyunk és úgy tűnik unalmasak is...nomeg a sors...furcsa kifürkészhetetlen jeleket küldött megint.... olyanokat amiket ép eszű ember nem hív jelnek, csak azzal magyarázza hogy az adott időszakban mégjobban felfigyel az ember ezekre...amúgy meg nem. Háááááááááááááááááááát ezzel én vitatkoznék.

A lényeg, hogy írtam B-nek hogy taljunk. Ő meg beleegyezett, gyorsan megbeszéltük hol és mikor és meglepő módon könnyen ment a dolog. Az is meglepő volt, hogy nem volt semmi bunkózás, hanem tök normális volt a hangulat, mondhatni közvetlenebb mint általában a legutolsó találkozónk bármelyikén...amikor erősen észrevehető volt a rideg távolságtartó viselkedés, legalábbis az Ő részéről.

Szóval beszélgettünk mindenféléről, meg iszogattunk közbe, ez meg mindkettőnkre elég jótékony hatással volt. Ugyanis elkezdtek előkerülni egyrészt kisebb mértékben a sérelmek, másrészt a régi érzelmek és emlékek, amik (habár kicsit be voltam csiccsentve) de ha jól vettem le, elég élénken jelen voltak a beszélgetés felétől... B nem nagyon titkolta hogy fél velem eljönni bulizni mert vszínű olyat tenne amit nem akar, hiszen ő boldog párkapcsolatban él blabla.. Szóbakerültek a jelek is amit ő puszta véletlennek tart, arról nem is beszélve hogy szerinte ezt korábban kellett volna küldözgetnie a sorsnak ha így van.... Igazából a tekintete volt árulkodó mert zavarban volt nagyon és látszott rajta h nem egy olyan csaj vagyok aki totál érdektelen számára.... De ami leginkább brutál volt az az elköszönés.... Az, hogy olyan jövőbeli képeket vágtunk egymás fejéhez amit egyikünk sem akart elképzelni a másikról, főleg nem a jelenlegi párjaikkal. Boldog jövőnek akartuk kimondani de kínkeserges hangon és kétségbeesett arckifejezéssel, amit mosollyal próbáltunk elfedni...Aztán pár metró várása, és néhány metrós élmény felemlegetése után nagy nehezen elindult haza....én meg majdnem elbőgtem magam ott helyben...és vártam hátha ír egy sms....vagy visszajön a következő metróval...Annyira az jött le az egész beszélgetésből hogy minden vágya az h velem legyen, és esze ágába nincs hazamenni annyira elragadták az emlékképek....hogy azt hittem küld valamit...de nem. ÉÉÉn is nagyon sokat gondolkodtam azon h érdemes-e vmit...de visszatartottam magam.. És azóta is csak kattogok ezen....és nem nagyon tudok visszarázódni az tali előtt tökéletesnek mondott életembe.... És kiváncsi lennék neki ez hogy megy....és arra hogy ő mit gondolt...mit tett volna.... és hogy van. írtam neki már pár levelet...de nem küldtem el....nem tartottam fair-nek. Mivel mi vagyok én, hogy önző módon felkavarjam az életét ezzel.....mit akarok én tőle ha én sem akarok tenni érte. (legalábbis ez még elég korai lenne).De attól is tartok hogy hazudik nekem, vagy egyáltalán nem az ment benne tényleg végbe amit hittem...bár ez csak jó lehet nekem...segítene a kiábrándulásban ha elhinném.

De rájöttem miért hajszolom őt annyira. Amellett hogy rendkívül szenvedélyes volt a mi kapcsolatunk és ez hiányzik... Ő megértett, ő elfogadott teljesen. Ő tudta mire gondolok és ugyanazt érezte amit én. Ugyanaz jött le neki a filmekből ami nekem. Ugyan az hatja meg mint engem. Ugyanazt jelenti neki a szeretet mint nekem, ugyanúgy fejezi ki ahogy én. Én próbálnék álmodni, kifejezni magam, őrültködni, elengedni magam de senki nem tart velem..És dühít és nem találom a helyem mostanában, mert akármit mutatok akárkinek, akárkivel próbálom megosztani az érzelmeimet, a gondjaima,t senki nem érzi át, senki nem érti meg.. Ő meg csak belenézett a szemembe és tudta mit gondolok. Hát ez hiányzik....

Huhh megint nem írtam jó ideje.

Hmm mi is történt azóta. Egész nyáron járogattunk le Siófokra, annak ellenére, hogy a derekam nem nagyon akart engedelmeskedni jó ideig. Kb másfél hónapon át elég durván fájt, azóta meg csak alkalmanként....ami azért aggaszt mert hát kb 2 hónapja történt az eset és még mindig nem olyan mint előtte volt. 1x voltam gyógytornán mert kb anyiszor sikerült árvenni magam arra, hogy reggel fekeljek és meló előtt menjek tornázgatni. Azóta se. De közben megtudtam h elvileg a beutalón rajta volt h x hónap alatt le kell járni a 10 alkalmat szal már amúgyis cseszhetem vszeg. Minden esetre én amit ott láttam és tapasztatam azt azóta is csinálgatom heti 1-2 alkalommal.

Olyan nagyon lényeges kitűnő esemény nem történt nyáron. Egetrengető buli sem volt, akkor éreztem magam legjobban amikor a kollegáim is lelátogattak és összefutottunk. Na ott bánom h nem maradtam tovább velük táncolgatni de aggódtam h a derekam nem sokáig bírja, nomeg páromból előtört a féltékenység (azóta is tagadja ezt) és elvonszolt mindenhova el, csak nehogy a srácokkal legyek... NO mindegy.
Meló továbbra is megy, most költöztünk nemrég egy másik helyre és engem nagyon frusztrál az hogy közel sincs bolt kinézete annak ellenére hogy 2 hete már ott vagyunk. És én minden erőmmel azon vagyok, szinte a saját helyzetemnek érzem h szép helyet varázsoljak és profizmust teremtsek oda. Úgyhogy a melóm kiegészült némi extra teendővel amit remélem a főnököm honorálni is fog. 
R-nek tegnap született meg a kislánya, és voltam is már bent nála, szegények nagyon ki voltak purcanva... én meg izgatott voltam és egyben szomorú is mert totál úgy érzem hogy mégjobban elveszítem őt ezzel...és most 18 évig nem tudunk már normálisan elmászkálni sehova. No meg a változások.... a csúúúúya változások az életben ami rühellek.... Hát ez van...majd idővel megjavulok.  Vagy nem. Tegnap tiszta ilyen búcsúzó klippek jártak a fejembe a közel 20 éves bartáságunkat végigvetve mindenféle melóban hallott zenére..tisztára kész voltam.. 
Párommal jól megvagyunk, vannak néha dolgaink de kevés. A kollégáknak köszönhetően sikerült jobban nyitom az emberek felé és ez szerintem jótékonyan hat a párkapcsolatomra is..úgyhogy megint egy köszönet a sorsnak vagy bárminek/bárkinek aki/ami így alkotta ezt. 
De ennek ellenére olyankor előtűnik a régi ismerőőőős a fejemben akitől úgy tűnik nem tudok szabadulni. Pedig ő maga semmit sem tesz azért h eszembejusson... Úgyhogy már többször nekiálltam  írni neki levelet de leálltam...Ma is megfogalmaztam egy levelet neki de annyira iszonyatosan szánalmas lett volna h inkább 1 sorosra átírtam és úgy küldtem el, pedig a léééééééényeg amiért írtam még benne sincs... Vszínű önző dolog lenne megírni neki amit akarok és ezzel többet árthatok neki mint amekkora kő esne le a szívemről ha tudatnám vele....hápffffffff meglássuk.

Nem is emlékeztem rá h írtam az új melómról. De akkor ez már letudva. Több mint 1 hónapja dolgozom ott, de most sajnos beütött a kraft, mert már minden túl tökéletes volt, kellett valami ami kiábrándít.....  Egyik hétvégén meghúztam a derkamat, és immáron második hete vagyok betegszabin... Ami para, mert próbaidőben az ember ilyet nem nagyon tehet meg, mert kiteszik a szűrét. Kérdezgettem barátokat mit gondolnak, nagyobb részük drukkol és azt mondja hogy ha a főnökben van egy kis együttérzés és emberiesség akkor nem tesz utcára. Bár én felajánlottam neki hogy szívesen dolgoznék itthonról. Ez a mai napig is húzódik, nem nagyon akar ebben közreműködni úgy tűnik vagy csak kisebb dolga is nagyobb annál jelenleg h velem foglalkozzon, bár ez jó is lehet, mert akkor a kirúgásomról sem elmélkedik. Nagyon remélem... De amúgyis mindenki azzal jön h az egészségem a legfontosabb és inkább azzal törődjek. Ami talán jó hír hogy úgy érzem mintha javulna a dolog, amióta elkezdtem szedni a brutál gyógyszereket, sőt még egy kedves ismerősünk által rám rajzlgatott 5 zöld vonalka is támogat. 
Amúgy meg elég jól alakulna az életem, hétvégéket párommal töltöm a balcsin, és az utóbbi időszakban elég jól megvagyunk. Olyan idillli a kapcsolatunk jelen állás szerint.  Próbálok arra hajazni h minél több dolgot osszon meg velem és meséljeeeeen, mert nem tesz jót neki egyrészt ha magába zárja a dolgait, másrészt szeretném én is tudni h mi van vele és a csajos dolgait is nyugodtan elmesélhesse anélkül h hisztit csapnék. Amit azért nem könnyű megállni.
Az idő is tetszetős nekem. EZ a tökéletes nyár nekem. Nem 40 fok van csak 30 körül, némi felhő, Balcsinál gyors időjárásváltakozások. Hirtelen szél, sötét felhők, villámok, nyári szápor napsütés. Imádom :) A kertben teremnek a finom zöldségek, hátul bőszen bégetnek a báránykák, a kakasok kukorékolnak. Biztos csak a gyógyulási folyamat által előszökött boldogság beszél belőlem.  Mikor írtam legutóbb happy bejegyzést? ugye?
No mindját kész a kaja. Rántott cukkiniiii 

Mától új melóhely. Első nap után kicsit kifolyt a szemem. De egyenlőre nagyon tuti a meló, nincs semmi stressz, nem hajt senki, nem követik szemmel h hol tartasz micsinálsz és mikor. Elég laza. Ritka és meglepő az ilyen hely. Csak vissza kell szoknom  a monoton, kifolyik a szemem munkához. Ennnyi. Nomeg ahhoz h későn érek haza. Legalábbis később mint eddig... Pénzér tmeg kő szenvedni na. :P

Hajjjjjj

Most olyan melankólikus, álmodozós, emlékekbe merengős és nem itt a földön lebegős világban érzem magam...A minap C bnőmmel való beszélgetésünk alkalmával előkerült csomó minden B-vel kapcsolatos emlékem és annyira jóóóóóó volt. Emléxem amikor együtt táncoltunk egy buli alkalmával. (többis volt) De egy nagyon megmaradt. Egy elég túlfűtött pillanatban voltunk mert a zane is kb azt hozta ki belőlem is meg belőle is. átkarolva egymást szorítotuk a egymást magunkhoz és totál nem ott voltam a tánctéren agyilag, hanem átadtam magam az érzésnek....uhhhhh. Ilyen nagy intenzitású szenvedélyes pillanatok sokszor előfordultak a kapcsolatunkban. Bár eme jó tulajdonsága azért negatív irányban is megjelent... az persze nem vol túl jó. Úúúúgy hiányzik ahogy rámnézett, meg amilyen érzést kihozott belőlem. és nagyon durva számomra de kb most jutottam el odáig hogy kijelenthetem én szerelmes voltam belé anno. De ez nem tudom elhangzott-e valamikor így amíg tartottuk a kapcsolatot....ha mondtam is bármi ilyet azt ő sose tudta komolyan venni.(nem hitte el) Kíváncsi lennék amúgy arra, hogy ha ezt így megírnám neki vmilyen úton-módon, akkor hogy esne neki... Meg arra is kiváncsi vagyok hogy ő hogy álhat jelenleg hozzám... Azért már pár éve együtt van a bnőjével, már nincs az a nagy kötődés köztük az biztos..... És ilyenkor azzal próbálom mindig nyugtatni magam hogy akármekkora hatással volt mindkettőnkre az mi volt, x év múlva már az is csillapodott volna és vesztett volna a varázsából...és lehet ez pont rosszul is jött volna ki így. Mert számomra az a kapcsolat jelenti azt még mindig hogy igen, van valami megmagyarázhatatlan álomszerű, nem a realitás szintjén mozgó valami is az életben. Ha meg ezt elrontottuk volna azzal h együtt vagyunk akkor ez a kis szikra kihúnyt volna és nem tartaná bennem a lelket.... Bár C bnőm azt mondja hogy szerinte kapcsolatonként változik hogy x év után az emberek mennyire eresztenek le érzemileg.... Ajj nem tom most akkoris ebben a minutumban találkoznék vele....és újra átélném azokat a pillanatokat. És újra megdobogtatná a szívem, és újra mosolyoghatnék rá amikor meglátom és csókolhatnám meg őt..... ÚÚÚÚÚÚÚÚgy utálom az idő múlását és a változásokat.

Láttam ma amúgy egy nagyon kis fiatal szerelmes párt az utcán. Szerintem 10 éves körül lehettek, nagyon nem lehettek több. De annyira arik voltak ahogy minden egyes mozdulatuk végén közel került egymáshoz a fejük és pár szájrapuszi is elcsattant közbe. Én még ilyen kis fiatalokat nem láttam turbékolni. Nagyon édesek voltak.

Szóval most leginkább írnék B-nek....nem azt amiről az előbb írtam bár azt is megírnám de vagy leszarná éppen, vagy elbasznám a kedvét nagyon. Érdekel h mi van vele amúgy. Ilyen hosszú idő nem tellt el még anélkül h beszéltünk volna vmilyen formában....hiányzik....

Megint régen írtam, és megint elégedetlenkedni fogok....
Mostanában kicsit furán alakulnak a dolgok körülöttem. Aggodalmaskodok folyton h jól működik-e a kapcsolatom a párommal aztán belefolyok a bnőim szerelmi gondjainak megvitatásába. Közbe próbálnék munkát keresni és emellett itthon is helyt állni, visszafogni a hirtelen dühbe gurulós viselkedésemet, nomeg a kicsit távolabbi barátokal való kapcsolatot is próbálnám ápolni. Több- kevesebb sikerrel.
Bnőimnek most tudom h nagy szükségük van rám, mivel most ők azt élk át, amit én pár évvel ezelőtt és kicsit reálisabban látom a dolgokat, próbálok tanácsokat adni, de őszintén sajnálom őket. Amin én keresztülmentem azt nem kívánom senkinek sem.
Munkakeresésbe most megint kicsit pihizek, bár nyitott szemmel járok és látogatok oldalakat. Egy egész jónak ígérkező melóba is volt szerencsém egész ügyesen helyt állni, de oda sem sikerült bekerülnöm...Bár ez nem érintett mélyen, mert igazi csoda lett volna ha én lettem volna a nyerő. Viszont egy pár héttel ezelőtti visszautasítása miatt eléggé magamba zuhantam.
Haverokkal összehoztunk egy talit, csak a szűkebb körben, amit régebben nagyon imádtam. De egyre inkább azt veszem észre h megváltoztunk... Annyira vártam ezt, hogy végre találkozzunk mert h ők tényleg azok akik megértenek engem és aiktől tényleg nem kapom a savat...erre a mai találkozás végig aról szólt h én milyen vagyok h nem iszom és ennek a különböző cifrázásai és nem képesek felfogni h én miért nem vagyok hajlandó mostanában sokat inni (sőt kitalálják h én sose iittam soha semmit) pedig meg is van az okom h miért, amit nem h felfognának áhh... Jó, azt hozzá kell tenni, hogy volt már bennük jóóó adag alkohol, de nekem rohadt szarul esett, h esélyt se adnak annak hogy megtapasztalják h én alkohol nélkül is nagyon jó társaság vagyok, csak azt nézik h a pohárba még mindig van és bezzeg ők már mittomén hanyadik körnél járnak. Úgy felhúztam magam h fogtam magam és eljöttem egyéb indokra hivatkozva. Párom viszont keresett aminek örültem... Meg annak is hogy egy olasz sráccal összeismerkedtem hazafelé. :) Bár kicsit kusza volt amit mesélt, meg ellentmondásosnak tűnt, de jól esett a lelkemnek a nap végére.
Párommal végülis jól megvagyunk, de mindketten nagyon érzékenyek vagyunk az időjárásra és elég sok betegségen is átmentünk az utóbbi időben. így nyűgösek vagyunk meg depisek.
Elkezdtem némi kreatív dolgot is művelni, de most nem a sütésben és főzésben élem ki magam, hanem nekiálltam én is ékszer és kiegészítő készéítések de nem holni egyszerűbb gyöngyözésbe vetettem magam. Egyedi elképzeléseim vannak. Ha már boltira nem futtya, teremtek én magamnak itthon. Fel is röhögtem ma magamba hogy vettem vagy 4 féle szalagot, különböző méretekben és fizetem érte 50 ft-ot de ügyes vagyok.

Palántázás is megkezdődött, de ki még ne meek ültetni semmit se szabadföldbe, mert széjjel fagynának a magocskák.

Motsanában elég érzékeny vagyok és eléggé ráálltam a negatív életszemléletre. Mindenkiben minden apró reakcót megfigyelve ellenségeskedést vélek felfedezni....

De elegem van mindenből....
Mucsaröcsögére kellett menni ma, és jól el is húzódott az egész. Aztán elmegy a busz az orrom előtt. Aztán itthon a gépem szaraxik. Utána kiderül h bnőm megint a hátam mögött találkozott az egyik közös ismerősünkkel, és ezt bezzeg utána közli is hencegve. A párom vidékre ment ma de semmi nem tudok róla mert nem jelzett egész nap, telefonja kikapcs persze. A volt bnője irogatja fb-on hogy 3 helyes pasival iszogat éppen. Hát persze h nyilván nem ő az, mert akkor jól átbaszott engem rendesen. De igazából okom nincs rá h kételkedjek benne, hiszen eddig sem csinált ő semmi ilyet. Komolyan. Agyamra megy amúgyis ez a kibebaszott féltékenykedésem is. Holnap munka persze, akinek írok az szarik bele válaszolni. Az itthoniak az ÉN fogkrémemet használják mint kiderült, már nem első alkalommal. Nagyon örülök... hjaaaaaaaaaaaaaaajmá legyen már vége ennek a kibaszott napnak Istenem..

Nagyon hanyagolom az írást. Szedjük össze mi törénik mostanában.

Szóval 2013-at írunk.

Munka ugyan az csak kevesebb.

Pasi ugyan az de féltékenykedés az jelen van sajna részemről.

Egészségileg most letámadott a kóóór. Úgy néz ki egyszerű megfázás de jó rég volt már 38 fokos lázam, főleg mindez úgy hogy dolgozom. khm. Dehát muszáj mert sajnos ebben a hónapban kihgytak a mókából egy hétre.. Úgyhogy honap is betegen megyek. Akkor csak nem lesz lázam már..

Páromra rájött a síelhetnék és nagy előszeretettel rángat el engem is, amit kezdek nem szeretni...úúúútálom a hideget. Nem is értem h miért nem hétvége után betegedtem meg amikor lett volna a szervezetemnek oka rá? (hétvégi síelés)

Találtam koffeinmentes teát szal ihatok szívdobogás érzés és magas vérnyomás nélkül yeaah

Hm, mostanában nem visz rá a lélek, hogy írkáljak. Meg el is felejtem.

Változás nem igazán van,. Túl vagyunk egy "világ végén "meg egy karácsonyozáson, és most itt az ideje annak, hogy lebetegedjek úgy tűnik. Szóval megismételen az egy évvel ezelőtti napokat. Itthonról fogom 'várni' a naaaagy visszazsámlálást, ágyban fekve, nassolva, és filmeket nézve. Most így visszagondolva nem is volt olyan rossz a betegséget leszámítva. Bár egyik helyen nagyon megjelentem volna. És rossz is volt utólag hogy én nem voltam akkor ott a haverokkal. De most úgy néz ki nem találnak normális helyet, ahol lehetne ünnepelni velük. ( bár két hete már buliztam velük és akkor kicsit sok lett belőlük.  Persze szeretem őket, csak...sok volt..  ) Párom meg ugyanoda akar menni megint, és onnan hajnali 4-5 fele akarnak hazavergődni és én adig nem szoktam bírni a strapát mostanában. Főleg nem télen. Úgyhogy lehet, h megint az itthon fetrengés lesz a legjobb nekem a melegbe, pihengélve, békességben.