Hu, szokásos szöveggel kezdem. Hú de rég nem írtam. :D Pedig nem mondhatni hogy unalmas az életem, csak valahogy nem jut eszembe írni már és valahogy nem érzem még magaménak ezt a fajta blogot. Régihez már hozzászoktam. :P
Szóval az én drága párommal jól megvagyunk, habár 2 hete majdnem megállt bennem az ütő pár pillanatra, és azt hittem az egész kapcsolatunk egy nagy hazugság...aztán kiderült hogy erről szó sincs. Nem holmi hirtelen jött agylágyulásomnak tudható be az eset csak történt valami ami nagyon kiakasztott, de mint írtam, kiderült az igazság és egyben az, hogy félreértettem néhány dolgot. Szóval nagyon happy minden, persze ez még nem jelenti azt hogy ha netalátán kitalálnám, hogy most akkor taljunk B-vel (mert hát mi történhetne) akkor maradna ez a hippis boldogság feeling tovább... Uhh bele se akarok gondolni mi volt múltkor amikor találkoztunk. Én hülye! Nem tudom mikor fogok tudni olyan életet élni amiben B-t ki tudom zárni a gondolataimból. Nehéz.... Néha rámjön hullámokban egy fajta B roham, és akkor utazás közben jó pár ember rá hasonlít, meg olyan szívmelengető érzés fog el és elfog a vigyorgás és eszembe jut hogy úúúúúúgy szereteeeeem. Normális ez? :D
Meló van, ugyanazon a helyen még, lassan rekordot döntök egyben 1 helyen eltöltött munkaviszonyt illetően. :P Nem mintha ennyire válogatós lennék vagy kiállhatatlan, csupán az élet így hozta. Kollégáimmal is nagyon barátságos viszont alakítottam ki. Néha a főnöknek van agymenése de kibírható. :) Főleg ha emelné is a fizut, amit már jó ideje ígér... khm.
Aztán történt egy nagyobb esemény is. Pár hete M bnőmékhez érkezett amerikából egy afroamerikai srác és hívott engem is hogy amíg Bp-en lesz jöjjek én is át hozzájuk. Gyakorlom a nyelvet is meg kikapcsolódok kicsit. Annak ellenére h bnőmön kívül senkit nem ismertem az összeállt bandából egész jól sikerült elegyülni. Sőt, a sráccal is sikerült rengeteget dumálnom. Ugyanis annyira nyitott, közvetlen barátságos hapi, hogy megnyílik az ember felé rövid idő alatt. Pedig köztudott h én nem vagyok egy nyitott könyv, kell némi idő ahhoz h elmondjak dolgokat magamról. Hát neki sikerült csodát tennie. :) Annyira lelkes és annyira csodál és értékel mindent és mindenkit hogy számomra felfoghatatlan, honnan ez a sok pozitív hozzáállás. Nagyon csodálom őt és egyben félek is tőle kicsit ugyanis nagyon durva emberismerő. 2x találkoztunk összesen de olyan tulajdonságaimat mondta el, amit azok sem tudnak akik több éve ismernek.Úgyhogy a hétvégén valahogy úgy éreztem h kinyíltam és előtört belőlem a kalandvágyó, emberekben bízó, felhőtlenül boldog énem és ez magabiztosságot is adott. Egy időre. Azóta is tartom a kapcsolatot a sráccal. Habár ő elmondása szerint szeretne többet is tőlem, nem csak barát lenni... nagyon ari volt amikor ezt előadta.Én meg pislogtam rá nagy szemekkel és nem tudtam semmit viszonzólag mondani neki...:S Hát sajnos ez van... Minden esetre ő tiszteletben tartja azt, hogy nekem van párom és nem fog flörtölni velem ha engem ez zavar. Ugyanakkor főzni szeretne nekem majd 1x meg elvinni kajcsizni. :P Dehát ez még nagyon a jövő zenéje. :D Mire kijutok külföldre.....
Aztán mindezek ellenére hogy én ennyire megnyíltam és közvetlenebb lett a kapcsolatom másokkal is. Nem félek velük beszélni sem elmondani a véleményem. Szóval ezek ellenére valahogy sok nekem ez. És furcsa módon valahogy kezd teher lenni ez a sok beszélgetés meg a sok mosolygás és kedvesség. Valahogy már unom, és fáraszt hogy ilyen vagyok. :D Nap végére totál kiégek a candy girl szereptől és mogorván utazni van kedvem meg ordítozni épp vagy elvonulni a kis szobámba és a csendet hallgatni.
ÉÉÉÉs aludnom is kéne. lépek.
