Eddig olyan lelkes voltam a jogsi megszerzését illetően, de ma nagyon kiábrándultam az egészből. Ahelyett, hogy az egész gyakorlati autóvezetés oktatást letudhattam volna 2 hónap alatt kb heti 2-3 alkalmakkal, már fél éve csinálom 1-2 hét vagy hónap kihagyásokkal heti 1x. Mert az oktatóm nem ér rá. És eddig elnéztem és nem nagyon gondoltam ebbe bele, aztán felhívták a figyelmemet arra, hogy nem biztos h ez annyira véletlen. Olvastam pár negatív véleményt bizonyos iskolák átejtéseiről és lehúzásairól így már képben vagyok nagyjából mi folyik itt valójában.
A bajom az, hogy mivel elég ritkán vezetek, az a minimális alkalmanként kialakuló biztonságérzetem a kocsi felett eltűnik. Ilyenkor nehéz visszarázódnom, kb újra apróbb tanulási folyamat veszi kezdetét minden tanórán. A másik nagy baj, hogy meló után folyton sötétben vagyok kénytelen vezetni. Hétvégékre nem sok alkalom maradt. :S Ami azért rossz, mert nem látom mi van előttem és ha azt mondja az oktató hogy akkor a következő lehetőségnek jobbra, és időben kezdjek el fékezni akkor feladta a leckét. Mivel nem ismerem a környéket nem látom hol a következő lehetőség, így esélyem sincs időben normálisan rákészülni a kanyarodásra. (hacsak nem jelzi tábla a kereszteződést vagy lámpa). A parkolást nemrég kezdtük el gyakorolni. mert ugyan régebben ebből állt a rutin gyakorlat hogy agyba-főbe parkolgattak merőlegesen, párhuzamosan, orral előre stb. Neeeeeeeeeeeem! Én a vezetői órák 4/5 részénél kezdtem el tanulni. Addig konkrét parkolást nem csináltunk. De számon van ám kérve. Sőt, ahogy közeledik a vizsgám időpontja, oktatóm egyre feszültebb hogy ezt meg azt miért nem tudom. Hát talán azért mert kevésszer gyakoroltuk. Olyan ideges vagyok, mivel a 2 héttel ezelőtti legutóbbi órámnál félig betegen, meló után parkolást gyakorolván, majd félelmet keltve bennem kattogni kezdett az agyam h mi lesz velem. Ennek köszönhetően nem túlzottan figyeltem arra amit csinálok. Elkövettem néhány olyan hibát amit soha nem csináltam még. Oktatóm bezzeg nem győzött csodálkozni és mélyen csalódott bennem, mivel eddig mindig meg voltam dicsérve. A legutóbbi eset rátette a bélyegét a mai órámra is hála az égnek. Szal ha bár nem vétettem oltári nagy hibákat de sorra bénáztam a fél tanórát. És kaptam a megjegyzéseket hogy de ezt tudnom kéne már. Hát tudom h ezt így meg úgy keelll. Hóóógyne tudnám, hiszem vagy elmondta vagy nem, a gyakorlás meg rutin az kimaradt. Pót órára nem tudok már jönni, mert nincs ideje, úgyhogy 1 órám van már csak vizsgáig! Király! Bukom, annyi szent!
