Huhh megint nem írtam jó ideje.
Hmm mi is történt azóta. 
Egész nyáron járogattunk le Siófokra, annak ellenére, hogy a derekam nem nagyon akart engedelmeskedni jó ideig. Kb másfél hónapon át elég durván fájt, azóta meg csak alkalmanként....ami azért aggaszt mert hát kb 2 hónapja történt az eset és még mindig nem olyan mint előtte volt. 1x voltam gyógytornán mert kb anyiszor sikerült árvenni magam arra, hogy reggel fekeljek és meló előtt menjek tornázgatni. Azóta se. De közben megtudtam h elvileg a beutalón rajta volt h x hónap alatt le kell járni a 10 alkalmat szal már amúgyis cseszhetem vszeg. Minden esetre én amit ott láttam és tapasztatam azt azóta is csinálgatom heti 1-2 alkalommal.
Olyan nagyon lényeges kitűnő esemény nem történt nyáron. Egetrengető buli sem volt, akkor éreztem magam legjobban amikor a kollegáim is lelátogattak és összefutottunk. Na ott bánom h nem maradtam tovább velük táncolgatni de aggódtam h a derekam nem sokáig bírja, nomeg páromból előtört a féltékenység (azóta is tagadja ezt) és elvonszolt mindenhova el, csak nehogy a srácokkal legyek... NO mindegy.
Meló továbbra is megy, most költöztünk nemrég egy másik helyre és engem nagyon frusztrál az hogy közel sincs bolt kinézete annak ellenére hogy 2 hete már ott vagyunk. És én minden erőmmel azon vagyok, szinte a saját helyzetemnek érzem h szép helyet varázsoljak és profizmust teremtsek oda. Úgyhogy a melóm kiegészült némi extra teendővel amit remélem a főnököm honorálni is fog. 
R-nek tegnap született meg a kislánya, és voltam is már bent nála, szegények nagyon ki voltak purcanva... én meg izgatott voltam és egyben szomorú is mert totál úgy érzem hogy mégjobban elveszítem őt ezzel...és most 18 évig nem tudunk már normálisan elmászkálni sehova. No meg a változások.... a csúúúúya változások az életben ami rühellek.... Hát ez van...majd idővel megjavulok. 
Vagy nem. Tegnap tiszta ilyen búcsúzó klippek jártak a fejembe a közel 20 éves bartáságunkat végigvetve mindenféle melóban hallott zenére..tisztára kész voltam..
Párommal jól megvagyunk, vannak néha dolgaink de kevés. A kollégáknak köszönhetően sikerült jobban nyitom az emberek felé és ez szerintem jótékonyan hat a párkapcsolatomra is..úgyhogy megint egy köszönet a sorsnak vagy bárminek/bárkinek aki/ami így alkotta ezt.
De ennek ellenére olyankor előtűnik a régi ismerőőőős a fejemben akitől úgy tűnik nem tudok szabadulni. Pedig ő maga semmit sem tesz azért h eszembejusson... Úgyhogy már többször nekiálltam írni neki levelet de leálltam...Ma is megfogalmaztam egy levelet neki de annyira iszonyatosan szánalmas lett volna h inkább 1 sorosra átírtam és úgy küldtem el, pedig a léééééééényeg amiért írtam még benne sincs... Vszínű önző dolog lenne megírni neki amit akarok és ezzel többet árthatok neki mint amekkora kő esne le a szívemről ha tudatnám vele....hápffffffff meglássuk.
