Ez a tegnap.. 
Vmiért késztetést éreztem arra, h nekiálljak a hóvihar kellős közepén elindulni vásárolni... Keringtem egy sort az üzletben...beállok a sorba...erre bemondják, hogy xy-t kérik a vevőszolgálatra. LOL. Na mondom mostmár megnézem őt magamnak normálisan. (múltkor is éppen ott voltam amikor hívták az egykor nagyon szeretett, de sok éve feledésbe merült ismerősömet) Szóval nagyba állok a soromba, elnézek oda ahonnan múltkor jött aztán hopp feltűnik.
Nézek rá nézek rá... ő is rám....én köszönök... ő meg elfordul szó nélkül 
pffff. Na mondom az anyád, akkoris odamegyek. Kiderült h be kellett állnia a pénztárba, nem tudom miért..hiszen nem tartozik ez a hatáskörébe tudomásom szerint.... Szóval pont úgy jött ki hogy a néni - akinek a cuccait tologatta át a pittyogós izén - meggondolta magát a mosószerével kapcsolatban, így letámadtam V-t. Fejéhez vágtam h mivan már meg se ismersz? Erre félig elmosolyodva mondja hogy de igen, már rájött h ki vagyok. Pfff. Kiderült az alig 20 mp-es beszélgetésünkből hogy a csajával lakik és 4 éve vannak már együtt. Kérdezte mi van a párommal, hiszen régen ők osztálytársak voltak...rég nem látta már. Hát mondom elképzelhető, ha már nem egy helyen laktok. De olyan furcsin viselkedett, amúgysem egy olyan tipusú ember aki túl sokat hangsúlyoz, és abból lerí h éppen milyen érzelemmel mondja azt amit, de most méginkább olyan volt. Olyan kimért, távolságtartó, elfoglalt.. Aztán ott hagytam dolgozni, mire mondta hogy majd úgyis még összefutunk.... OK. Szal jókat röhögtem hazafelé menet megint a sors hogy igazgatta az utamat...
Hjaaaj várom már mikor küldik a vizsgálati eredményeket a korházból. Már érdekel nagyon h mi van vagy mi nincs...de az a tippem hogy még pár hétig űlni fognak rajta... 
