még mindig betegen jelentkezem....de már jobban vagyok. Vannak napszakok amikor azt hiszem h éjjen meggyógyultam minden ok, és vannak amikor megint elfog a gyengeség, szédülök és hőemelkedésem van majdnem minden nap...
..veszélyben a szilveszteri buli is..mondjuk őszintén valahogy nem izgat. Lehet ezt a nagymértékű kedvtelenség miatt gondolom így, ami hat rám a betegség tüneteként... de jelenleg azt tartanám a legjobb ötletnek ha itthon lehetnék a kis családommal. Olyan rég volt ez már így. Majd megyek máskor haverokkal bulizni... és talán oda jön még az a srác is aki most lemondta. Inni se akarok amíg bármi esély van arra, h gyógyszert kelljen alkalmaznom magammon. Ennyi.
Mellesleg az én párom sincs jól, ugyanaz a baja mint nekem és azt mondja ő már tökéletesen érzi magát, mégsincs így..úgyhogy kiváncsi leszek ő hogyan bírja a hajnalig tartó táncikát.
Megvolt a karácsonyi nagy ünnepségeskedés is. Hála az égnek nem jöttek azok az emberek akik helyett még a szembeszomszédot is szívesebbet láttam volna a fánk körül szenteste. Így kicsit visszatért belém pár perc erejéig a szeretet és kedvem volt azt befogadni és közvetíteni is más felé. Ritka alkalmak egyike ez...az utóbbi évek karácsonyai botrányosan telltek, sehol semmi ünnepi hangulat nem lengte körül a házat..vagy csak rám nem volt hatással. A nagymértékű szeretetbuzgóságom miatt nem is különösebben foglalkoztatott a tény, hogy az ajándékaim többsége bóvli, hasztalan porfogó vacak. Próbáltam inkább máshogy nézni a dolgokat és arra gondolni, hogy a az ember mégis rám gondolt amikor azt vette/készítette és nekem adta szeretete jeléül. Régebben mérgelődtem volna a hasztalan ajándékok láttán, ma igazából sehogy nem vagyok velük. Nem is hiányzott különösebben semmi sem.
