Nem is tudom hogy tudom leírni azt az érzést ami most elfogott... hmm kiábrándulás. Talán ez a legjobb.
Találkoztam ma végre B-vel. Ahhoz képest hogy két hétig görcsbe volt a gyomrom hogy mi lesz, ma reggel már úgy ébredtem h nem is lenne baj h nam tallkoznánk. De végülis megtörtént a dolog, csoda számba ment, mert több mint egy hete állapodtunk meg ebben az időpontban azóta nem is beszéltünk róla, mégis emlékezett rá meg felfogta. Komolyan azzal is számoltam már h nem is fog eljönni. Szal taltunk, beültünk kicsit iszogatni aztán megmutatta az új lakását és ott szórakoztunk. Még mindig annyira rohadtul irritál hogy gőzöm sincs igazán miért csinálja de folyton vagy a mobilját baszogatja vagy a szgépén matat vmit. Abban azért biztos vagyok h nem vagyok unalmas társaság..szóval nem emiatt csinálja. De legszívesebben megfogtam volna a telóját (ami ugyanolyan mint az enyém mellesleg :D ) és eldobtam volna a p*csába úgy idegesített vele. Szóval nem történt semmi különös egész idő alatt, sorra kaptam a bunkózós beszólásokat amit ő tréfának állítbe de egy idő után már hat a lelki világomra is...
Nem volt semmi szikra semmi tűz de asszem ez érthető is. Fél éve nem láttuk egymást és azelőtt se túl gyakran.Úgyhogy magamon is meglepődtem. Kaptam ajándékot is onnan ahol nyaraltak a nőjével. Tökre meglepődtem h eszébe jutottam..rögtön fel is vázoltama lehetséges elképzeléseimet azzal kapcsolatban hogy kaphattam én tőle ajándékot azok közül ez volt a legnyerőbb: felmarkolt 20 kulcsitartót, gondolván h ez még jó lesz, majd elosztogatja. És akkor ki lettem röhögve h hogyan gondolhatnék ilyesmire. Úgy bírom hogy a viselkedéséből az jön le h leszarja mi van velem, de közbe meg amikor mégse akkor én vagyok a hülye h csodálkozom ezen. Mindegy. Szal nem volt semmi, jöttem el, meg beszéltünk róla h még egyszer összefutunk mert amilyen hülye vagyok a szülinapi ajándékát itthon hagytam. Az is érdekes h amíg ebbe benne van h akkor összefussunk még szeptemberben, ha megemlítem neki hogy bulizni is mehetnénk vmikor arra felhúzza magát és kioktató jelleggel közli hogy azt nem tudja mikor, majd talán egyszer.. pff. Szal a lényeg h fölöslegesen görcsöltem két hétig, végigi olyan nyugodtnak kellett volna maradnom mint ma.
Páromról is megtudtam egykét dolgot amin nézek nagyokat. Néha elgondolkodom azon, hogy van-e értelme annak h együtt vagyunk...és itt tartok most is. Kiábrándulási folyamaton megyek keresztül csak kérdés hogy mindkettőjüknél vagy csak az egyiküknél fog ez megtörténni. Beszéltem ma egy haverommal, szerinte új életet kéne kezdenem, a két srác nélkül. Mondjuk nem ő az első aki ezt mondja. Azért úgy megnézném h a mostani körülmények között még ha szakítanék is, akkor tudnék -e a mostaninál mélyebb szintre süllyedni lelkileg vagy sem. Nem, inkább nem próbálom ki.
