Nem értem néha az emberek hozzáállását. Az a normális hogy az ember azzal foglalkozik és arra szenteli az idejét aki hozzá közelebb áll, aki már "letett valamit" az ő életében bizonyítékul hogy igen ő érdemes arra foglalkozzon vele nem? Akkor nézzük a következő esetet. Egy személy meglátogatja a másikat a lakásán. Az két személy kapcsolatának múltja van sőt még mindig elég közel állnak egymáshoz, mégis a másik személy a 2 hónapja ismert bnőjére hivatkozva ül le a gép elé h ő mégis csak a bnője és foglalkoznia kell vele... no mindegy..ez már jó ideje volt...de mégis furcsán vette ki magát.
Végülis a tegnap B-s találkára térve igazán elgondolkodtató az eset a Mr. Nobody című filmet nézve...Annyira távol áll a valóságtól az a sok elképzelés és érzelem...Illetve el tudom képzelni hogy létezik sőt időközönként talán én is megtapasztalom node nem lehet egy életet erre alapozni. Szerintem nem élünk olyan világban olyan helyzetben hogy az ember a szerelemért és csakis a szerelemért éljen. Pedig ez lenne az igaz. Ezért emléxik mindenki vissza a gyerekszerelmekre mert akkor meg fele annyi gondja nem volt az embernek mint most, ami nap mint nap vitákat szül. A gyerekek nem félnek semmitől és nagy lelkesedéssel vetik bele magukat mindenbe.
Azért megkérdeztem volna tegnap B-től h ezt a múltkori dolgot hogy gondolta. Amikor arról beszélt h szerinte én jobban odavagyok érte mint ő értem...szerintem most mást mondott volna..Nem tudom mire ment ki ez az egész múltkori színjáték de annak tűnt most így ahogy visszatekintek rá...azt mondta most B hogy akkor erős volt, most meg nem tud az lenni és az órára pillantott nemsokkal azután h jöttem és már mondta hogy ilyen rövid idő alatt sikerült totál "elcsavartam a fejét" pedig semmit nem tettem...
