továbbra sem értem...és nem akarom elfogadni azt hogy annak érdekében h mindketten élni tudjunk a saját kis világunkat, feltétlenül szükséges tartani a távolságot egymás közt.nem is ez a gondom, hanem az hogy emiatt úgy teszünk mintha hűdekurvajól elvolnánk a másik nélkül, közbe meg nem. Én nem hiszem h amíg eddig minden arról szót, azért ment a hiszti hogy " soxor eszembejut hogy te mit csinálsz így úgy amúgy mert sokat találkozunk és lennék sokkal többet veled és én így szeretlek meg úgy, és annyira jól éreztem magam veled, de aztán nem láttalak msn-nen 2 hétig... " most meg hirtelen minden ilyen probléma megszűnt létezni. Mert olyan szívesen mutatja ezt a nagy semmit felém, olyan kurva jól vissza tudja magát fogni...nem tudom elhinni.Képtelen vagyok ezzel szembesülni, mert tudom h nem igaz, csak azt nem értem mi a faszér kell ezt megjátszani? Mert ha így van ahogy ő ezt mutatja...akkor én ezek szerint sokkal jobban kötődöm hozzá mint ő hozzám...
és most ms téma..
kezd kicsit elegem lenni abból hogy minden barátommal el tudok beszélgetni normálisan és meg tudom magam értetni mert úgy gondolkodnak ahogy én, de ahogy a párommal kéne dumálnom onnantól ez már nem érvényes. Mert mindig az kell h legyen amit ő akar, nekem kell fejlődnöm ahhoz h ez a kapcsolat normálisan tövább működjön és nekem kell megértőnek lennem mindenben...mert ő nem tud. Igaz most talán túlságosan lesarkítottam a helyzetet, de most teljesen így érzem. Elegem van abból h folyton meg kell feleljek neki, nem ilyen szerepet kellene h játszon az életemben hanem egy megnyugtatóbb személyiséget. Amit néha képes is előadni...de ezektől a kiábránduló beszélgetésekből meg marhára nem tudok nyugodt lenni.
