mote

Hiányzol már megint..
Megint hatalmába kerített az a furcsa elvarázsoló érzés ami időnként elfog és teljesen átértékeli bennem lejátszódó dolgokat és álommá változtatja át a való élet képeit. Mintha egy álomvilágban lennék és össze tudnék veled kapcsolódni, mintha erőm lenne egyesíteni a szívünket. Mintha erőm lenne veled tudatni milyen hihetetlenül hiányzol és szükségem van rád. Hallgatom a zenét és eszembejutnak az emlékek, bevillan a mosolyod és a tekinteted én meg gondolataimba merülök és könnyek jelennek meg a szememben olyan sok az érzelem kavarodik bennem hirtelen. Nem hiszem el hogy ezt még mindig át tudom élni nélküled...már 3 hónapja nem is láttalak és mégis ennyire hatalmába tud keríteni a hiányod. De olyan jó...szeretem ezt az érzést. Sötét van, éjszaka, semmi hang nem zavar meg, csak a zenét hallgatom ami hozzád fűződik, becsukom a szemem és átalakulok olyanná amit kihoz belőlem...és hiszek benne h el tudom érni nálad hogy te is így érezz most mert olyan erősek az érzelmeim h képesnek érzem magam arra h ilyen erőket közvetítsek feléd. Csak élvezem h ez az egyetlen dolog ami összeköt veled és most mást nem is akarok mint álombamerülni könnyes szemmel és álmodni rólad h mellettem vagy és átölelsz, és megvígasztalsz h minden rendben, mindezt csak azért teszed velem h távolságot tarts de még mindig ugyanúgy szeretsz és sokat gondolsz rám. Én meg hiszek neked és megnyugszik a szívem. .....aztán átkozom a percet mikor fel kell ébrednem és hozzászoknom a jelenhez.