Kezd kicsit elegem lenni ebből a hosszabb ideig tartó családi együtlétből. Az elmúlt napokban ugye az ünnep miatt többet voltunk együtt és anyámnál meg nővéremnél is annyira de annyira kijöttek az idegesítő dolgaik hogy már fogom a fejem és nem győzöm magam visszatartani. Nővérem túlbuzgó rohadt önző viselkedése talán a rosszabb. Annak ellenére hogy 33 éves 2 gyerekes anyuka, folyton olyan dolgokat tesz amivel rohadtul nem nézi a másik érdekeit. Nem hiszem el h ennyire nem veszi észre. Mindent csak az ő gyerekei érdekében, aző elgondolása szerint kell h történjen Gusztustalan néha. Anyámnál meg ez a öregedéssel járó feledékenység megy az idegeimre. Tudom, toleránsabbnak kéne vele lennem, látom nővéreimnél is mind türelmesebbek vele de én nem tudok. Egyszerűen nem vagyok képes elfogadni hogy ő már ilyen. Mindent csak pillanatnyi kihagyásnak fogok fel nála pedig jobb lenne ha beletörődnék. Nem vagyok egy türelmes ember basszus....
Tegnap végr megkaptam az áhított telefonomat, sokkal jobban összebarátkoztam vele mint ahogy gondoltam.Bár az elején így 20 mp-alatt leszedte a dominó egyenlegemet mert bekapcsoltam rajta valami szutykot...jó, hát ebből is volt mit tanulni.
Ami viszont mégnagyobb csalódottságot okozott az az, hogy tudatosult bennem hogy nem tudom átvinni az üzeneteimet a régi telefonomról az újra. El nem tudom mondani milyen szar érzés volt amikor erre rájöttem. Nekem abban vannak az emlékeim, nagyon sok különböző helyzetekben írt sms...és most nincs a kezemben, nem tudom őket újra és újra átolvasni, olyan mintha nem is léteztek volna....
Tudom hogy majd jönnek újak is de nem tudom én nagyon ragaszkodó vagyok és nem bírom a változásokat. Párom csodálkozott hogy mennyire kikészít ez az egész, aztán mondta hogy gondoljak arra hogy most valami új kezdődött, egy új élet...
