mote

hajjj Végre egy kis levegőhöz is jutok. Még mindig úgy vagyok vele hogy rengeteg mindennel körbeveszem magam, ez a hét is rohanás volt. Munka, utána találkozás ezzel azzal ide megyünk oda megyünk és már nagyon vártam egy kis magányra. Tényleg hiányzik az hogy kicsit egyedül legyek.Akár itthon, akár mind egyedülálló ember....külön lakásban, külön élettel. Bár tudom hogy nem lenne megoldás hosszútávon az sem ha egyedüláló lennék, mégis soxor elgondolkodom azon h milyen lenne...aza gond hogy így, hogy a párom magához köt, nem tudom megélni azokat a szomorúságokat, gondokat akit kéne. Valahogy muszáj lenne túltennem magam végre B-n is és így nem biztos h menni fog. Gondolkodtam már azon is hogy lehet kérlek páromtól egy két hetet...vagy egyszerűen csak úgy szervezem a dolgaimat hogy kerüljem őt és akkor kicsit magam lehetek. Amúgy eszem ágába nincsen túltennem magam B-n....nem tudom és nem is akarom. Most is éppen sms-t akarnék írni neki, de próbálom húzni halasztani az időt. Direkt visszakerestem a levelet amit írt nekem először egy éve a nagy egy éves kimaradás után. Írta hogy soxor eszébejutottam és kiváncsi mi van velem és úgy érzi hogy kevés barátja van ezért is keresett meg, nomeg érdekelte is h mivan velem hol kötöttem ki...tán nem a diliházba?:D ugyanis ezt írtam neki anno hogy ott fog engem megtalálni. Mindenesetre elgondolkodtató hogy ezek szerint megvoltak = vannak neki a leveleim is, gondolom képek is éa sms-ek is. pffffffffffffffffff Najó nem kezdek bele megint a gondolatmenetembe. Nem akarom hagyni hogy elszakadjon tőlem végleg.Ne szeressen, nem várom el tőle...csak azt hogy neki is fontos szerepet töltsek be az életébe mint ő nekem. Tudom, ezt már sokszor megírtam...hiányzik...olyan mitnha kínozni akarnám magam ezzel. Mintha nem lenne teljes az életem...h mindig őt akarom, ő miatta bánkódom. De én úgy vettem észre hogy akkor voltm igazán boldog amikor mindkettőjük aktívan résztvett az életemben. Tehát nekem ez a bajom.