valahogy annyira hiányzik ő de ugyanakkor annyira távoli is..mert egy jó ideje nem vagyunk már olyan viszonyban ahogy régebben és mindez ezer százalék hogy a találkozásaink lecsökkenéséből következik. és ezzel becsapjuk magunkat, hiszen azt hisszük hogy már úgysincsenek erőssebb szálak köztünk így jó úton haladunk és ezekre alapozunk...közbe meg hát...
Mániám már annyira betegssé fajult hogy jelenleg az újonnan mosott ruháimat szagolgatom, mert kiderült hogy totálisan olyan illatuk van amilyen B ruháinak ..szal ezzel is kínzom magam, illetve nem én tehetek erről is basszus ki a fenének kellett ez? Ez is a sors kegyetlen játéka felém. Szenved?... hát szenvedjen mégjobban, úgy kell neki. Ráadásul most felfoghatatlan vágyat érzek arra hogy B -vel bulizhassunk egyet a megszokott kis szórakozóhelyünkön..ez minden álmom vágyam ebben a pillanatban és az elmúlt napokban...szörnyűűűű. Miért csesz ki velem a sors folyton?
