Tök jól elvagyok. Annak ellenére h munkám még mindig nincsen, annyira televan a naptáram basszus hogy ma rácsodálkoztam. Köszönhetően annak hogy hétfőtől kezdve háziasszonyi teendőiket átvettem anyutól, folytatva azzal hogy még mindig vizsgálatokra járok, azon át h statiszta munkákat vállalok, egészen addig hogy most egy jókis flashmobot is bevállaltam. 
Szóval vhogy most jól jön ki hogy nincs állandó melóm, nem is tudnék ennyi mindent csinálni, ráadásul most még anyunak is jól fog jönni h lesz mellette valaki amíg felépül. Persze ettől függetlenül halászom az állásokat nagy erőkkel.Pénteki napom nagyon húzós lesz 4 helyre fogok menni, és még gőzöm nincs hogyan fogom tudni ezt megcsinálni de sikerülni fog. Ezen felül megint elkeztdem edzeni kicsit: egy kis kardió, egy kis szobabicikli meg futás így felváltva. No meg a hatalmas bevásárlószatyrok hazaciipelését a 35 fokba se felejtsük ki, azért az se volt könnyű művelet.
Lényeg a lényeg h anya túl van a műtéten és minden ok, majd megyek be sokat látogatni.
Elég furcsa érzések kavarodnak bennem mostanában. Az igazság hogy párom nem sokat volt itthon a nyáron és nem is nagyon tudtam vele tartani ami azt illeti és most kb olyan érzésem van mintha nem tudná azt a funkciót betölteni az életemben mint egy normál párkapcsolatban az lenni szokott. Totál megszoktam h alig látom és kicsit eltávolodtam tőle most, és nem érzem h ott lenne mellettem. Persze lehet h csak megkavart nagyon ez a sok idő nélküle de totál egyedül érzem magam. Mintha szingli lenék jelen pillanatban. . 
Ami nem feltétlenül olyan rossz, mert vhogy úgy érzem ez most így valahol jó nekem. hmmm
