Itthon vagyok már. Másfél naposra sikeredett ez a házibuláj. Hát nem igazán olyan volt mint amire számítottam. Őszintén szólva én jobban szeretek alkohol mellett vagy hozzám közeálló emberekkel diskurálni, vagy táncolni. Utóbbi mindegy hogy közeli ismerős-e vagy sem. A hétvégén el lettem könyvelve passzív kislánykának miután idegen emberkék bezséltek a saját dolgaikról valamint előjöttek a nagy filózgatások az élet miértjérőlvalamint a fizika és az építészet kérdéseiről amihez aztán végképp nem tudtam hozzászólni. Igazánól rühellem ha valaki kijelenti rólam h én egy paszív csendes kislány vagyok miközbe nem. Egyszerűen nem olyan a helyzet...na. ennyi.
Másik furcsa dolog.. Van ugye B. Aki nemrég szakította nőjével miután két hónapja előállt azzal hogy a nője miatt tartani akarja a távolságot velem ezért ne beszéljünk ne találkozzunk stb.. Namost ezek után talunk nagyritkán bulizni megyünk.Most ugye ezen a házibulájon voltunk és jött a lelki terror. Mi amúgy közvetlenek vagyunk egymáshoz teljesen normális számba megy egy ölelés vagy szekálás csikizés stb....de hát nyilván az ember olyanokat szekál csikiz ölel puszil akik közel állnak hozzá. Namost nekem ezalatt a 2-3 hónap alatt sikerült elégé eltávolodni B-től...amit B nem értett meg. És jött azzal h én nem szeretem őt meg h látszik rajtam h milyen távolságtartó vagyok.És ilynekor mertem megyjegyezni hogy ez nem így van emberke..viseld a következményeket. niylván ha többsör talunk többször beszélünk nem alakul ki ez az idegenség...Tök egyértelmű..ő meg jön azzal hogy én már őt nem is zeretem és úgy állíja be minta Én tehetnék erről. no mindegy. Sikerült azért durcázás és bedepizés nélkül átvészelni ezt a hétvégét. Kicsit azért engem is furcsán érint h amíg régebben minden mondatomra mondott valami érdekeset és megértett (legalábbis úgy tett 
) addig most meg csomószor tökre lenézően reagál. Pedig ő volt az egyik olyan ember akivel meg lehetett beszélni mindent..és most hogy jó ideje nem állunk olyna közel egymáshoz...amióta küzdünk egymás elfelejtésével egyre inkább szembetűnik az hogy én is csak egy ember vagyok a barátai közül akinek ugynaúgy beszól ha nem teccik neki vmi. Szóval közömbös lettem kicst.És ez úgy szivenüt ...dehát ez normális..azért volt olyan közvetlen meg mosolyott mindenen amit mondtam mert szerelmes volt...most meg már ez nem jellemző... pont ma mondta hogy ha valaha lesz is barátság köztünk akkor az ilyesmi lehet mint ami most van....csak azt nem bírom h néha ezt mondja néha tök mást mond. Hát 3 hónapja még totál kétségbe volt esve hogy ő szeret és nem bírja ha talunk..most meg...pff no mindegy. Nekem ő sosem lesz kivülálló...és nem fogok bunkózni vele attól függetlenül hogy nem vagyok oda érte úgy mint régen. No mindegy.
Holnap szabinap. Aztán egy hét egyedül dejó is lesz..
